A zeneterápia fogalma
A zeneterápia fogalmának meghatározása nem egyszerű feladat. Magába foglalja a természettudományok, a művészet és a bölcsészettudományok területeit. Felhasználja a biológia, fizika, orvostudományok és pszichoterápiás eljárások kutatásainak eredményeit, valamint a szociológia, a magatartástudományok, a zenetudomány és a zenepszichológiai kutatásokhoz kapcsolódó tudást. A biológia feladata, hogy megértse a zene idegrendszerre gyakorolt hatásait, valamint megfigyelje azokat a fiziológiai változásokat, amely a zene hatására alakul ki a szervezetben, továbbá, hogy monitorozza az egyéni különbségeket – hiszen a zene személyes tapasztalat is egyben. A pszichológiának fontos szerepe van abban, hogy megértse, a zene milyen hatással van az emberi viselkedésre, a szociológia és az etnológia pedig, segít előre jelezni, milyen reakciókat válthat ki különböző társadalmi háttérrel rendelkező emberekből a zeneterápiás beavatkozás.
Zeneterápiás csoportfoglalkozás értelmi fogyatékos gyermekeknek
Elfogadott definíciója a következő: A zeneterápia olyan nonverbális (beszédet nélkülöző) prevenciós és gyógyító módszer, amely során képzett terapeuta eszközként használja a zenét és a zene elemeit (hang, ritmus, dallam, harmónia) egy célirányos terápia keretein belül.
A terápián tehát a zene és elemei, a mimika, a gesztus és egyéb nonverbális jelek, jelzések kerülnek középpontba. Beszédet csak szükség esetén, ezek értelmezésére használnak. A
páciensnek nincs szüksége hangszertudásra, zenei előképzettségre és bármely életkorban alkalmazható, a csecsemőkortól egészen az idős korig.
A zeneterápia gyógymódjai
A zeneterápia gyógymódjainak megértéséhez, először a zeneterápia formáival kell megismerkednünk. A zeneterápia formáit két szempont alapján csoportosíthatjuk. A résztvevők száma szerint, valamint munkamód szerint. Előbbihez tartozik a csoportos és egyéni, utóbbihoz a receptív, az aktív és a komplex zeneterápia.
Receptív (passzív) zeneterápiáról akkor beszélünk, amikor a meghallgatott zene által mozgósított érzelmek, élmények, gondolatok megbeszélésével folyik a terápiás munka. A hallgatott anyag lehet felvétel, vagy a zeneterapeuta improvizációja. A zenét több szempont szerint választják ki. Főbb kritériumai a következők:
- a zenemű hossza ne haladja meg és tegye próbára a beteg vagy a csoport tűrőképességét;
- a terapeuta jól ismerje a választott zeneművet, minden fordulatát, érzelmi jelzéseit;
- nem feltétel a szöveges zene;
- nem kell, hogy a páciens ismerje a zenét – ez az ellenállás leszerelése miatt fontos, lazíthatjuk a merev kognitív kontrollt;
- lehetséges, hogy a páciens által hozott zenével dolgozunk - van, akihez így vezet út.
| Hangszeres foglalkozás |
A zene mindenkire másként hat, fontos, hogy ugyanazon személy ugyanarra a zenére adott válaszai is különböznek a lelkiállapotától, az életkorától és egyéb tényezőktől függően.
Aktív zeneterápia alatt azt a zenélési módot értjük, melynek keretében különféle eszközökkel vagy hangszerekkel, saját testhanggal kommunikál, improvizál egymással a terapeuta és a kliens. Az improvizáció folyamata az álom, a fantázia, a valóság, a külső és belső világ között hullámzik. A terápiás lehetőség a zenélés során megélt élmények, tapasztalatok átdolgozásában rejlik. A páciensnek nincs szüksége zenei előképzettségre.
A komplex zeneterápia nevében is hordozza az eljárás menetét. Az aktív vagy receptív zeneterápiát improvizált mozgással vagy bármilyen művészeti tevékenységgel kombinálják, pl. történetírás, versírás, festés, rajzolás, agyag-mintázás, mozaikkészítés, stb. Hogy éppen melyikkel vegyítik, függ a terápiás céltól, az „itt és most” helyzettől, a terapeuta művészi technikákban való jártasságától és szakmai kompetenciájától. Az ilyen jellegű kezelésen a jelenlévők szóban is megnyilvánulnak a megéltekkel kapcsolatosan.
A zeneterápia azonban nem csupán gyógyít, hanem segíti az érzelmek meg- és felismerését, fejleszti bizonyos képességeinket: kreativitást, konfliktuskezelést, kommunikációt, mentálhygiénét, személyiséget, empátiás készséget, kapcsolatteremtés képességét.
Jelentős szerepe van a gyógyításban, pszichoterápiában, reedukációban. (Testi, lelki, szociális zavarok és rendellenességek)
A rehabilitációkban, korrekciókban és utókezelésekben is alkalmazzák, mert hozzájárul a kompenzatorikus átszerveződéshez, ilyen pl. látásvesztés esetén a hang utáni tájékozódás.
A hangok az agy racionális, elemző részét kikerülve közvetlenül az érzelemvilágot érik el, ezért az érzelmeinkben lévő sebeink gyógyításában nagy szerepet játszhat a zene, ezt használja ki a zeneterápia.
